Gondolatok a nyelvtanulásról

A nyelvek útjain

A legtöbben azért akarnak idegen nyelvet tanulni, hogy a meglévő gondolataikat kifejezhessék. Az ritkábban fordul meg az emberek fejében, hogy új nyelven új gondolataik, új érzéseik lesznek. Más nyelven mások az összefüggések, más módon folynak a belső képek, „ugyanannak” a dolognak más a hangulata. És ez nem szorítkozik csupán a dolgok jelentésére.
Minden nyelvben másképpen áramlanak az érzelmek. Ha megtanulsz egy új nyelvet, másképp is tudsz érezni, mint eddig.Minden nyelv gyönyörű struktúrákkal rendelkezik, amelyeket felhasználhatsz a saját személyiséged gazdagítására, tökéletesítésére. Ha nem ismersz más nyelveket, kevésbé látsz rá a saját gondolatvilágodra, és nehezebben bújsz ki a korlátai alól. Több nyelvet tudni annyi, mint többféle világnézetben mozogni otthonosan, és ez jelentősen növeli a belső lehetőségeidet bármilyen helyzetben.
Általában műveltnek, okosnak szokták tartani azt, aki több nyelvet is jól tud. A ki nem mondott feltételezés szerint azért volt képes az illető több nyelvet megtanulni, mert intelligens. Azt hiszem, többre megyünk, ha megfordítjuk a sorrendet. Elég könnyű rájönni, hogy az idegen nyelvek elsajátítása növeli az intelligenciát.

A titokzatos „nyelvtehetség”

Természetesen igaz, hogy egyeseknek már eleve könnyebben megy új nyelvek elsajátítása, mint másoknak – az ilyen emberek ösztönösen rájöttek a nyelvtanuláshoz szükséges képességek egy részére. A nyelvek tanulását lehetővé tevő tehetség ugyanis nem valami misztikus, öröklött adottság, hanem tucatnyi, nagyon is konkrét, megtanulható képességből tevődik össze. Ha ezekből keveset fejlesztünk ki magunkban, tanulás helyett csak kínlódunk. Ha sokat, jól fogunk tudni nyelveket. Ha nagyon sokat, nyelvzsenik leszünk.
Annak idején, az iskolai oroszórák félelme meg a nyögvenyelős angol magánórák érthetetlensége után nagyjából teljesen lehetetlennek tartottam, hogy valaha is képes legyek egy másik nyelven megszólalni. Szerencsére később úgy alakult az életem, hogy nem volt más választásom.
Az első új országban a park fenyőfáján szavakat magolva rejlett fel először előttem, hogy ez az egész tulajdonképpen rendkívül izgalmas. Itt egy egész világ, mely alapvetően másként áll össze, ugyanakkor hasonlóságok is léteznek, szavak, fogalmak, kifejezések, amiket már ismerek. Elkezdett érdekelni a dolog. Még nem tudtam a jó módszereket, de a kíváncsiság elindított feléjük.
Az évtizedek során, több kultúrában élve a magam és más jó nyelvtanulók eljárásaiból egyre több általános mintát szűrtem le, amelyek gyökeresen más élménnyé tehetik a nyelvtanulást. Nemcsakhogy a „végére” megtanulsz „jól” beszélni, hanem rögtön az első pillanattól elkezdhetsz kommunikálni az új nyelven, sokkal hamarabb ráérezve a lényegre. Lehet, hogy ez éppen nem nyelvtani dolog, hanem az, hogy az adott kultúrában mit tartanak közlésre érdemesnek, ám enélkül igazából amúgy sincs értelme a nyelvtani szerkezeteknek, mert csak megzavarod velük az embereket.

Mondd: „jó barát”, és lépj be...

Pillanatnyilag a legtöbb embernek évekig tart, mire úgy-ahogy használni tud egy új nyelvet. Ráadásul, a sok küszködés ellenére sohasem lesz igazán otthon az új közegben.
Már a kifejezés is árulkodó: „idegen nyelv”. Ha egyszer idegen, hogyan lehet a tiéd? Ez az egyik legelső kérdés: Mi mindent tehetsz – akár elutazás nélkül is –, hogy tényleg beléphess egy új kommunikációs közegbe, és szivacsként magadba szívhasd azt? A nyelv ugyanis valami nagyobb egész része, és ez az egész nemcsak érdekesebb, de könnyebben érthető is.
A rendszer sok elemből tevődik össze; mozdulatokból, taglejtésekből, arckifejezésből, a személyek közötti távolságból éppen úgy, mint a beszéd dallamából és a szavakból. Azzal, hogy igyekszel felvenni egy embercsoport érintkezési mintáit, rezgését, jelzed belépési szándékodat. A kultúra megnyílik előtted, a beletartozó emberek tanítani kezdenek. Új világ tárul fel, amelyben szinte minden pillanatban tanulhatsz valamit, miközben egyre otthonosabban érezheted benne magadat.

Idővarázslás

A legtöbb ember azt hiszi, azért nem halad a nyelvvel, mert nincs ideje tanulni. Elég sajátos elképzelés: Otthon, a szobában egyedül ülve tanulok emberekkel kommunikálni! Ülök a parton, gyakorolom az úszás mozdulatait, de a vízbe nem megyek be.
A nyelvet valójában olyan dolgokkal szívhatod könnyen magadba, amelyeket amúgy is szeretsz csinálni. Nem kell megvonnod magadtól a szórakozást, hogy a felszabaduló időt nyelvtanulásra „fordíthasd”; hanem a mindennapi tevékenységeid részévé teheted az új nyelvet. Ettől aztán persze meg is ragad, mert valódi lesz, valódi élmények kötődnek hozzá, igazi meglepődés, csalódás, szeretet, fájdalom, kíváncsiság, öröm, viccek és minden. Miközben a szokásosnál jóval rövidebb idő alatt szót tudsz érteni az új rendszerben, maga a tevékenység is kalanddá válik. Biztonságos, nem zuhansz szakadékba, a falnak sem ütközöl kétszázzal, mégis sok váratlan, izgalmas dolog történik. Olyan, mint egy rejtvény, játék, amelybe már az első percben beszállhatsz és sikerélményt kaphatsz, ráadásul mindig van továbblépési lehetőség. Egyetlenegy, egyszótagos szóval elismerést válthatsz ki emberekből. Két szó már egy rendszer, amivel játszhatsz, szétszedheted, összerakhatod, kicserélheted az egyik elemét, megpróbálhatod bevetni egy új helyzetben, és megfigyelheted, mit váltasz ki vele.
Eközben lassan, de folyamatosan növekszik a bölcsességed, hiszen minden kultúra más, általánosan érvényes igazságokra jött rá az emberi léttel kapcsolatban. Egészen döbbenetes, amikor belépsz egy eddig ismeretlen kultúra világába, és olyasmiket tanulsz belőle, amitől jobban érzed magad a bőrödben.
Noha szerintem iskola, lecke meg magántanár nélkül is meg lehet tanulni nyelveket (külföldre utazás nélkül is), ma a legtöbb ember az órán találkozik legtöbbet a nyelvvel. Szerencsére a természetes nyelvtanulás jól kiegészítheti a nyelvórát.

Zene

Megfelelő odafigyeléssel észreveheted, hogy minden nyelv egyben zene is. És a tanulás akkor hatékony, ha valamiféleképpen megszereted a muzsikát, amit a magadévá akarsz tenni. Persze a zenéje mellett sok minden mást is lehet egy nyelvben szeretni.
Egy rubinszemcsét, smaragdot, jáspist felhasználhatsz fizetségül, és kaphatsz érte valamit. De ez nem minden, mert ezek a kövek szépek. Jó nézni, fogni, a kezedben csörgetni őket. Adnak valamit, csak azáltal, hogy vannak. A beszéd építőkövei annyiban különböznek ezektől az ékkövektől, hogy amikor kiadod őket, és kapsz értük valamit, nem kell megválnod tőlük. Mindig a tieid maradnak, mindig gazdagítják a belső világodat, miközben másnak is juttathatsz a csillogásukból.

Mint az anyatej

Elég furcsa, hogy a felnőttek gyakran mennyivel unottabbak és szürkébbek a gyerekeknél. Egyáltalán nem hiszem, hogy ennek így kellene lennie, és ez volna a normális. Valószínűleg sokan egy bizonyos korban egyszerűen abbahagyják az új dolgok megismerését. Mondhatjuk, hogy az embereknek nincs ideje új és izgalmas dolgokra. Vajon hatékonytalan, ám unalmas időpazarlásra miért van?
A legtöbb gyerek két-három éves korára jól beszél. Elég logikusnak tűnik lemásolni a stratégiáikat. Ne lennél-e képes arra, amire egy kétéves kínai? Ez elég abszurd feltételezés. Nem inkább arról van szó, hogy még nem tudod, miként teheted meg ugyanazt a te élethelyzetedben, a te korodhoz és személyiségedhez illő módon?